Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bernhard Häring, Felnőtteknek

2008.01.18

BŰNBÁNAT ÉS KIENGESZTELŐDÉS

        kérdések, tanácsok a lelkiismeretvizsgálathoz és a szentgyónáshoz –

Ha Jézus követője vagy, nem elég azt mondani: „nem loptam”,

 hanem meg kell vizsgálni, adtál-e a rászorulóknak (Katona István)

 

ELŐZETES TANÁCSOK:

  1. Rendszeresen gyónjál – ha lehet havonta –, így élő tapasztalattá lehet benned a Szentírás szava: „A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük az Istent, hanem, hogy ő előbb szeretett minket”, ami a gyónásban azt jelenti: bűneink súlyánál mindig nagyobb a kegyelem és a visszafogadás mértéke – mi csak válaszolunk minderre. Éppen ezért a gyónásban ne csupán arra helyezd a hangsúlyt, hogy „jó gyónásom legyen”, vagyis átérezzem a szabadulást, a bánatot, hanem legyen előtted annak felelőssége is – és ez talán az előbbiek feltétele –, hogy bűneiddel vétettél a végtelen Szeretet, Isten ellen, aki ha érzed, ha nem, most megbocsát, feloldoz, visszafogad. Ezt a realitást garantálja a pap személye.
  2. Válassz magadnak egy gyóntatót, lelkivezetőt, akinek segítségével

§         a gyakorta elkövetett ’felületi’ bűnök számbavétele után életed nagyobb egészére is reflektálni tudsz, ha kell, átalakíthatod, gyógyíthatod azt.

§        Istenhez, önmagadhoz és embertársaidhoz fűződő kapcsolataidat a Szentség fényébe helyezheted.

A lelkivezető nem oldja meg problémáidat, nem dönt helyetted, de irányt mutathat, és a gyóntatószékben szerzett ’szentségi világlátásával’ – ebben különbözik pl. a keresztény pszichológustól is – életed egészen új dimenzióira nyithatja fel a figyelmedet.

 

 

KÉSZÜLET:

1.       Teremts csendet magad körül, vonulj el, és valamilyen rövid imádság keretében kérd Isten megvilágosító kegyelmét a bűnbánathoz. Törekedj az őszinteségre, és ha ez kellemetlenül érint, akkor se hazudj magadnak!

2.       Vizsgáld végig az elmúlt időszak fontosabb eseményeit, történéseit, és azt, miként viselkedtél, reagáltál ezekre.

3.       Nézd végig egy átlagos napodat, melyek a megszokott bűneid, és ezek miként, mennyiszer ismétlődtek.

4.       Gondold végig életed problémás területeit (pl. imaélet, kapcsolataid)

5.       A kérdések alapján vedd számba bűneidet, problémáidat, a körülményeket, és hogy mindezt jobban rendszerezni tudjad, akár írd is le egy papírra, amelyről aztán felolvashatod azokat a szentgyónás során.

6.       Különítsd el az ún. súlyos, bocsánatos, és megszokássá vált bűneidet.

Súlyos bűn: Amikor tudva és akarva választod az Isten törvényével – a Tíz paranccsal – és az ember végső céljával súlyosan elellenkező dolgot.

Bocsánatos bűn: Erkölcsi rendellenesség, amelyet szeretettel helyre lehet hozni.

Megszokássá vált bűnök: az ún. kedvenc bűnök, melyekről tudjuk, hogy véteknek számítanak, de ’szeretjük’ őket elkövetni.

7.       Önmagától beálló kiközösítésben – amikor a tett elkövetése automatikusan kizár az Egyház közösségéből – vagyok-e a következő cselekedetek elkövetése által: hitem, Egyházhoz való tartozásom nyilvános, tudatos megtagadása, attól való elszakadás kimondása; az Oltáriszentség meggyalázása; gyilkosság, abortusz vagy arra való buzdítás, közreműködés következtében.

 

 

 

KÉRDÉSEK A LELKIISMERETVIZSGÁLATHOZ

 

Istenkapcsolatom. Krisztus egyedüli Isten, az Egyház pedig egyetlen közösség számomra, az üdvösség tekintetében? Életem eseményeinek, erkölcseimnek alakítását hitem alapvetően befolyásolja-e? Ha nem, akkor mi vezet döntéseimben? Elegendő időt szántam hitem megismerésére? Van-e olyan kötelező erejű hittétel (dogma), parancs, amit tudatosan elutasítok? Veszélyeztettem-e hitemet (pl. hitellenes olvasmány, film, szekták, nem-keresztény vallásokkal való hitbeli kapcsolat, okkult társaságok, asztrológia, babona, sátánista barátok stb.)? Okoztam-e az Egyházon és hittanos közösségemen belül egyenetlenkedést, megbotránkozást? Viselkedésemmel voltam-e oka mások eltávolodásának a hittől, Egyháztól? Megvallottam, megvédtem-e hitemet, amikor ez szükséges volt? Bíztam-e Istenben, tudtam érte, parancsaiért veszni hagyni dolgokat, vagy görcsösen ragaszkodtam elképzeléseidhez, és kétségbeesett, kishitű voltam? Irgalmában kellően bíztam? Hozzá menekülök, vagy más ’biztosítékaim’, támaszaim vannak (pl. jóslás)? A jó és rossz események eltávolítottak vagy közelebb vittek hozzá? Gondviselésére hivatkozva hanyagoltam saját felelőségemet a dolgok alakításában (vakmerő bizalom, felelőtlenség stb..)? Istenkapcsolatom mennyire élő: van-e személyes Istenképem, Krisztus-arcom, aki rámtekint, akit megszólítok, vagy hűvös, fagyos a kapcsolatom? Lázadoztam-e Isten ellen, éreztem-e gyűlöletet iránta, tudatos ellenszegüléssel, nyilvános hittagadással vétettem-e? Istenfélelemben élek, vagy flegmán viselkedem vele és parancsaival szemben? Szeretem az Istent?

Szentségi élet. Mennyire vagyok elmélyült, megújuló és mennyire rutinszerű a szentségek vételében? Középpontja életemnek a szentségi találkozás (mise, gyónás), tudok alárendelni ennek dolgokat, programokat? Motiválja-e a szentségek vétele, a Krisztussal való ilyesfajta közösség a bűnöktől való tartózkodásomat? Gondolok-e gyakran Isten előtti felelőségemre, és készülök-e a Vele való végső találkozásra? Voltam-e oka mások kiszakadásának a szentségi közösségből? Saját hibámból maradtam-e el vasárnap és kötelező ünnepen szentmiséről, ott mennyire vagyok figyelmes, adottságaimhoz képest tevékeny, összeszedett? Vasárnapjaim mennyire különböznek a hétköznapoktól? Pl. hétvégi szórakozásaimról el lehet-e mondani, hogy keresztény módon zajlanak, menekülök-e ilyenkor is a munkába? Elvégeztem húsvéti gyónásomat? Van-e olyan bűnöm, amit az évek során tudatosan (szentségtörés) vagy félelemből nem gyóntam meg? Átérzem-e az imádság kötelességjellegét, vagy csak érzéseimre bízom magam annak gyakorlásában? Tartózkodom-e a szentségektől aggályosságból, bizalmatlanságból?

Isten megdicsőítése. Rendezett, rendszeres és Isten-közeli-e az imaéletem, vagy rendezetlen, monoton? Káromkodtam-e, beszédem mennyire tiszta, mennyire hordozza Isten megdicsőítését? Esküdtem-e hamisan, hitszegő módon? Gondolok-e rendszeresen a saját magam és mások üdvösségére, az ezzel kapcsolatos felelőségemre? Környezetemnek milyen példát adok életemmel? Kellő részt vállalok magamra egyházközségem életében és az evangélium társadalomban való jelenlétének előmozdításában? Tagja vagyok-e vagy azonosulok-e olyan párttal, szervezettel, mely tudatosan akadályozza Egyházam életét, és a hitet csak magánügynek tekinti? Cselekedtem-e az Egyház érdekei ellen? Böjti fegyelmet megtartom-e? Élő tagja vagyok-e egyházközségemnek, vagy csak élősködő benne?

Embertársaink. Életem felebarátaim javára irányul vagy magába zárkózott, önközpontú ember vagyok, aki nincs tekintettel másokra? Észreveszem-e környezetemben – a testi, lelki javakban – szükséget szenvedőket; segítek rajtuk? Voltam-e irigy, féltékeny, gonosz, mogorva, erőszakos, gyűlölködő, tapintatlan, pletykás, kapcsolataimban, életvitelemben felületes? Semmibe vettem, kigúnyoltam, rágalmaztam, ok nélkül gyanúsítottam, vádoltam-e másokat? Felül tudtam emelkedni sértődöttségemen? Akaratomban mennyire voltam megbocsátó és közeledő azokhoz, akik megsértettek? Kiktől választ el valamilyen ’fal’? Tápláltam-e ellenséges érzéseket magamban vagy másokban valaki iránt? Hánytorgatom-e más hibáit szeretetlenségből? Tevékenyen szolgáltam a kiengesztelődést? Tettem valamit gyűlöletből, bosszúállásból? Előidéztem-e ellenségeskedést? Lehetőségeimhez képest segítek-e a hozzám fordulókon vagy érzéketlen vagyok bajaik iránt?

Család, környezetem. A rámbízottak Isten előtti előmenetelét imádsággal, tevékeny szeretettel kellően előmozdítom-e, vagy példámmal, szavaimmal, helyeslésemmel bűneikben erősítem őket? Kellő felelőséggel viseltetem-e szüleim iránt? Életkoromnak megfelelően el tudok szakadni tőlük, szükséges távolságot tartok velük, vagy érdekből, emberi éretlenségből a kényelmes, sokszor bűnbe hajló, túlzott kötődést választom? Elegendő időt szánok szüleimre, családomra, házastársamra, barátomra, barátnőmre? Élők, elevenek-e kommunikációs csatornáink, szeretetkifejező képességünk formái? Voltam-e irányukban gúnyos, tapintatlan, felelőtlen, kívántam nekik rosszat, szégyenítettem meg őket? Eleget imádkozom értük, és kellő felelőséggel viseltetem irányukban?

Munkatársaimmal, beosztottjaimmal emberségesen viselkedem? Kívántam tőlük erejüket meghaladó munkát, felelőséget? Udvarias megértő vagyok irányukba, vagy kizsákmányoló, zsarnok? Tartok valakit ’rabszolgasorsban’ túlzott kötődésemmel, el nem engedéssel, birtokvággyal? Mindennapjaimban eszembe jut-e, hogy üdvösségüknek is munkása vagyok? Munkámat a teremtés folytatásának tekintem-e vagy csak nyűgnek? Foglalkozásom gátolja-e az evangélium terjedését? Okozok-e vele közvetlenül súlyosabb kárt, fájdalmat, egzisztencia-elvesztést másoknak? Akadályoztam másokat vallási kötelességeik teljesítésében? Kötelességemet lelkiismeretesen teljesítettem-e? Munkahelyemnek tudatosan és súlyosan dologban voltam-e károkozója? Támogattam, fokoztam-e a társadalmi igazságtalanságot?

Az élet védelme. Egészségemre megfelelő módon figyelek, vagy elhanyagolom, túlzottan aggályoskodom? Rongálom-e egészségemet mértéktelen evéssel, ivással, cigarettával, kábítószerrel vagy más kicsapongással, rendszertelen életmóddal, túlhajszoltsággal? Vigyáztam-e környezetem tisztaságára, vagy pl. fokozott környezetszennyezéssel romboltam a Teremtés művét? Foglalkoztam vagy kíséreltem-e meg öngyilkosságot? Veszélyeztettem-e mások egészségét, odafigyeltem-e a környezetemben élők jólétére? Közreműködtem-e a megfogant élet kiirtásában (gyógyszerrel, tanáccsal, abortusz végrehajtásával vagy annál való segédkezéssel), volt-e abortuszom? Megtettem-e mindent környezetemben az élet védelmében? Gyilkoltam-e vagy volt szándékomban ilyet tenni? Szavaimmal fagyasztottam be kapcsolatokat? Buzdítottam-e mást vagy volt-e részem az Egyház által elítélt mesterséges megtermékenyítési folyamatokban (pl. olyan esetek, amikor több ivarsejtett termékenyítenek meg, és ezek közül a feleslegessé váltakat elpusztítják)? Közlekedésben veszélyeztettem-e mások épségét, életét?

Tisztaság erénye. Szítottam-e magamban tisztátalan vágyakat (pl. TV, Internet, mással való érintkezés)? Kerestem-e ezeket? Oka voltam-e annak, hogy más ilyenbe keveredett, vettem rá valakit erre? Paráználkodtam-e (hányszor, azonos vagy más neművel)? Végeztem-e önkielégítést? Tápláltam bűnös vágyakat más házastársa iránt? Élettársi viszonyt vagy más bűnös kapcsolatot fenntartok-e? Tekintettel vagyok-e mások szeméremérzetére?

Család. Házastársammal való viszonyomban meghatározó-e a szentségi dimenzió (pl. feltétlen hűség, hitbeli közösség és annak kifejezésformái)? Krisztust látom-e benne? Tiszteletben tartottam házastársam személyiségét vagy csak magamra gondoltam? Házastársammal a családon belül van-e magánéltünk, személyes kapcsolatunk, vagy csak a gyerekek, az események tartanak össze? Elegendő időt szánok családomra, kellő felelősségérzettel viseltetem irányukba? Elutasítottam-e szeretet-megnyilvánulásaikat, vagy észreveszem azokat; bajaikra figyelmes vagyok-e, észreveszem azokat? Segítem őket problémáik megoldásában? Hűséges voltam házastársamhoz, volt-e házasságtörésem? Családi életünket, gyermekvállalásunkat, élettervünket csupán emberi (pl. anyagi) szempontok szerint határozzuk meg, vagy Isten és az Egyház tanítása a döntő ebben? Imádkoztam-e a rámbízottakért és segítettem-e emberi, hitbeli fejlődésüket? Megértő, türelmes és igazságos voltam-e gyermekeim nevelésében, környezetemhez való viszonyulásomban, vagy csupán az indulatok irányítottak? Támaszkodhatnak rám? Barátommal, barátnőmmel való kapcsolatom egymás felvállalására, hordozására irányul, vagy más szempontok vezérlik hozzátartozásomat? Emberekért vállalt kötelezettségeimet (pl. bérma-, keresztszülői feladatok) mennyire teljesítem?

Anyagi javaink. Becsületesen kezelem a rámbízott javakat, vesztegettem meg másokat, saját vagy mások javának voltam-e tékozlója? Csináltam-e felelőtlenül adóságokat? Lopás, csalás, más vagyonának rongálása, szenvedélyes szerencsejáték, igazságtalan jólét jelen van-e az életemben, vagy ösztönöztem segítettem-e ebben másokat? Javaimmal segítem-e egyházamat, a szegényeket? Jóvátettem-e az általam okozott kárt? Húztam-e hasznot mások szükséghelyzetéből? Képes vagyok adni, meghallani mások kérését? Fukarság, pazarlás, a pénzközpontúság mennyire jellemez engem?

Az Igazságban való élet. Életem, életvitelem, szavaim alapja az igazság vagy más? Engedtem vagy folytattam-e bűnös manipulációt? Hazudtam-e, és mi motivált ebben (gyávaság, dicsőség)? Voltam-e kétszínű, alakoskodó? Kiálltam-e az igazság mellett, és tudom-e tapintatosan és szeretettel kritizálni? Ítélkeztem-e mások fölött? Rágalmaztam mást? Kutattam vagy éltem vissza magántitokkal? Sértődöttségemen felül tudtam emelkedni? Nagyítottam fel más hibáját? Sértettem meg embereket, hibáikról pletykáltam-e? Tart-e fogságban TV, vagy más dolog?

Mennyire jellemez: kevélység, hiúság, bujaság, beképzeltség, erőszakosság, nagyravágyás, kapzsiság, mértéktelenség, lustaság, mások előtt való bűnös bezárkózottság, elzárkózás, sértődékenység, türelmetlenség, rendszertelen, csapongó, céltalan életvitel? Szolgálatkészség, vendégszeretet, együttérzés, tiszta tekintet, hálásszívűség, megbecsülés, kiengesztelődni tudás, bocsánatkérés, megbocsátás, nagyvonalúság, bőkezűség, állapotbeli tisztaság, odaadott élet, megbízhatóság – elmondható rólad?

Egyéb bűneim. Akaratilag kerülni fogom a bűnt?

Bánatima. Teljes szívemből bánom minden bűnömet, amelyekkel a Jóistent megbántottam. Erősen fogadom, hogy a jóra törekszem, és a bűnt elkerülöm. Ámen.

Forrás: Bernhard Häring, A gyónás öröme, Új Ember Kiadó, Budapest, 2003 + saját kútfő